Szerző: Citrom | 2009/09/11

Felvezető az Epic Failistákhoz – Lopott áru

Ma is egy lopott post jön éjszakára méghozzá Sjonna blogjáról. Szóval, ha már olvassátok akkor kattoljatok a kommentekért ;D

Kikről is beszélek? Létezik az interneten egy csoportosulás, mely természetesen amerikai, illetve kis részben ázsiai gyökerekből táplálkozik. Egy blogger közösségről beszélek, mely egyértelműen felsőbbrendűnek, felvilágosultabbnak, modern gondolkodásúnak, végtelenül toleránsnak és ami a legrosszabb intellektuálisnak vallja magát. Hála az égnek, itt a wordpressen is létrejött egy oldal, ami összegyűjti és népszerűsíti az új világ prófétáit. Ez a szubjektív blog természetesen. Kérlek tekintsétek meg és szavazzatok, hogy kinek a “munkássága” előtt tisztelegjünk elsőként! Itt van egy link, ami relatíve elég friss, de keresgéljetek bátran az oldalon és a listába természetesen beletartozik az blog írója is, aki egy önmagát 3. generációs emonak valló, öregedő művész lélek.

Az Epic Failista társaságnak megvannak a maga összetéveszthetetlen jellemzői.
Ahogy a gyakran zavaros és kizárólag tini depresszióra hajazó sorokból kivettem, egyfajta posztmodern transzcendentalista hullámnak érzik kis társulatukat, felmagasztalják ha valaki olyan mint ők és érez, ergo szerintük semelyik más ember nem érez, különösen a fiúk nem. A sznobság retard parádéja tehát már ezen a ponton megbukott, de nem árt taglalni még a további jellemzőket is.
Toleranciahiány a szerintük átlagos emberekkel szemben. Igen jól olvasod, ez ahogy van már most paradoxon, de továbbra is kitartóan hirdetik, hogy aki nem ért egyet velük az sekélyes és ostoba ember, nincsenek kivételek. Illetve aki negatív véleményt mer mondani, az gonosz. A sznobság retard parádéja itt bukott meg másodjára, ami már nem puszta sznobság, hanem online antiszocialitást és tölcsérszemüveg viselést feltételez. De folytassuk hát, van még.
Képmutatás lehet a következő állomásunk, mely természetesen szoros kapcsolatban áll a sznobsággal. Szeretik az ember orra alá dörgölni és belesulykolni szubjektív gondolataikat, mindezt úgy, hogy esélyt sem adnak egy esetleges ellenvéleményre. Persze az esetek többségében annyira jellegtelen amit mondanak, hogy senki nem akar vitázni, mert nincs is min.
Világszemléletük, ízlésük és elképzeléseik, sajátos egocentrikussággal jelennek meg az interneten. Sajnos a zavarodott tinik ebben látják meg az egyediséget és a megfelelő választást.
Szeretik az orrod alá dörgölni, hogy olvasnak és képesek agyonajnározni egy-egy könyvet. A leírásokból úgy tűnik, ez a generáció újra felfedezte az olvasás örömét és hősiesen szeretné átadni a tudatlan ifjúságnak. A probléma sajnos ismét az, hogy nincs mit átadni, mert az értelmesebbének nincs szüksége néhány burzsuj kibic nyáladzására, felfedezi azt mindenki saját magának.
Blogjaikon erős a moderáció, nem tűrnek ellenvéleményt, még akkor sem  ha nem vulgárisan nyilvánulsz meg (javaslom spammeljétek szét a szubjektív blogot).
Pózerek egytől egyig, ez ellen azzal védekeznek, hogy mindig mások azok.
Mindegyiknek van “művész” neve, amiket most nem írnék le, mert ideges leszek tőle.
Nem káromkodnak online és lenézik azt aki megteszi, természetesen képmutatás ez is.
Hisznek az internetben!!! Hamis személyiségeket építenek fel hazugságokból és sajnos egy réteg, ami még mindig képes komolyan és készpénznek venni az internetet, hajlik a szóra, tátja a száját, vagy esetleg elismerően bólogat egy szánalmas véglény rózsaillatú kendőbe csomagolt, habkönnyű zsenge gyerekszarba áztatott, teljesen hétköznapi és üres mondanivalója előtt.
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL
FAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAILFAIL

A többire majd rátérek egy-egy “érdemes művész lélek” elemzésekor. És igen, jól látod, nem káromkodtam ezúttal, így édesebb a dolog. A szavazást meg tessék beírni ide, mondtam hogy nem írom le a neveket most. Nincs az az isten! (:

Forrás: Sjonna.wordpress.com
Sok sok szeretettel ;D

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: